Ez a kis díszkút tulajdonképp az alkotó műveinek leírásában az 1848-49-es emlékmű részét képezi. Ám a másik műlap gazdája, mint ahogy valójában én is így gondolom, nem fotózta együtt, mert valahogy mégis külön művek. A kút magassága 100 cm, a kerek mészkő medence 60 cm átmérőjű. Ennek tudatában az a Turulmadár meg egészen kicsi ott a bronzból készült földgömb tetején. Az alkotás Gyöngyösről, a Mátra belsejébe induló erdei vasút állomásával szembeni téren áll, az emlékmű előtt. Valószínű ez a szoborlap legkisebb Turulmadara

A turul a magyar eredetmondák legendás madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. (magyarul) „Etele király címerén is, melyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár volt ábrázolva, melyet magyarul turulnak hívnak” (latin) „Banerium quoque regis Ethelae, quod proprio scuto gestare consueverat, similitudinem avis habebat, quae hungarice turul dicitur, in capite cum corona[1]” Eredete Egyes elképzelések szerint a mondai turul a következő valós vagy vélt, élő- vagy mondabeli lényekkel azonosítható: az altaj sólyommal (Falco cherrug altaicus), a kerecsensólyommal (Falco cherrug), a szirti sassal (Aquila chrisaetus), a fakó keselyűvel(Gyps Fulvus), a griffmadárral (lásd alább). A szó török eredetű (a csagatáj toğrul vagy turğul vadászsólymot jelent), a törökben tarağay,[2] több török nyelvben kis termetű madarak neve turğay.[3] A törökben is megvolt tuğrul alakban, amit egyrészt török személynevek bizonyítanak (mint például Ertuğrul), másrészt a csuvasban ma is turul kajăk, azaz szó szerint turul madár alakú a fogalom. Az ősi magyar nyelv három szót ismert a sólymok különböző fajtáira: a kerecsen, a zongor (ebből származtatható a Zsombor név is) és a turul szavakat; az ősi, a használatból kiveszett túrul szót 19. század eleji költőink hozták újra használatba turul alakban.[4] Teljes bizonyossággal nem dönthető el, hogy a turul valójában sas vagy sólyom; a mítoszok értelmezése alapján egyesek szerint sasról van szó; a nyelvi bizonyítékok a sólyom jelentés mellett szólnak. A solymászat belső-ázsiai eredetű, és a sztyeppei népek egyik vadászati módja volt. Hét régi vadászmadár nevünk, a sólyom, ölyv, turul, torontál, bese, zongor és karvaly török eredetű, ezek mellett a kerecsen és karvaly név tövében is felfedezhető az ótörök kir szó, amely azt jelenti, „gyors”. A nyelvi megfontolásokon túl – mivel jelentésváltozás gyakran előfordul – szükséges további alátámasztás is a sólyommal azonosításra. Erre ad lehetőséget a turulábrázolásokon feltűnő fattyúszárny, amely a szóba jöhető ragadozó madarak közül egyedül néhány sólyomféléknél figyelhető meg. Ilyen a nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsójának képe, amelyen a fattyúszárny tökéletesen látható. A nagyszentmiklósi kincs égberagadási jelenete aligha a turult ábrázolja. Vámbéry Ármin szerint a török ak-kaćir (fehér főnix) „azon mesés madár elnevezése, mely 1000 évig él el és a halhatatlanságra törekvőket a felső régiókba viszi.”[5] A turul alakja érdekes, visszatérő jelenség a mai napig fellelhető eurázsiai sámánizmusban. A különféle madarak (búvárréce, sas) a sámán (nálunk táltos) repülésével állnak kapcsolatban, kifejezik az utazását a különféle világok között. Az eurázsiai sámánok hite szerint az első sámánasszony egy sastól szülte világra az első sámán férfit. E monda hasonlóságot mutat Emese álma című mondánkkal. A sámánhit maradékát őrző eurázsiai népek gyakran állítanak a mai napig madaras oszlopokat, melyek a világfát szimbolizálják. Koreában ezek az oszlopok védik a falvakat. Az altaji törököknél ezeket a sasos oszlopokat turunak nevezik. E szavak értékelésénél persze figyelembe kell venni, hogy a X. századi magyarságra nem volt jellemző a totemizmus.[6] A szó eredete a tur- tőre (mint türk, török), és az -ul képzőre vezethető vissza (amely megjelenik a karvaly, ölyv, torontál, sólyom, kánya szavakban is). A magyar etnogenezisről árulkodik a török népekre jellemző totemállat megjelenése, és rendkívül fontos mitológiai szerepe. Szergej Anatoljevics Sztarosztyin a *tarakaj szóalakot rekonstruálta prototörök „sólyom” jelentésűként. Emellett jelentős szempont lehet a csuvas ételĕk (kerecsensólyom) szóalak is, mivel az valószínűleg rokonságban áll a csuvas atte (apa) szóval. Vámbéry Ármin létező török szóra vezeti vissza a turul kifejezés eredetét: „A szó eredeti alakja tograul, tugraul 'a szétdaraboló, szétmarcangoló' < togra-, tugra- 'szétdarabolni, szétmarcangolni'; vö. oszm. Ertogrul (tulajdonnév) 'az embert-tépő'.”[7] Szentmártoni Szabó Géza, László Gyula nyomán[8] a turult a griffel azonosítja. „A magyar történelem nagy lépése, a honfoglalás, egy értelmezett álomkép hatására kezdődik el. Ebben a történetben tehát, bár haloványan, de benne rejlik az erotikus motívum. Az eddigi névfejtések, a férj nevét tévesen értelmezve, nem vették észre, hogy a kiejtést rosszul tükröző írásmód mögött a pusztai népek képzeteihez illeszkedő állat megjelölése rejlik. Eleud helyes olvasata nem az Előd, hanem az Ölűd, azaz Ölyűd, vagyis a ma is használt ölyv, nyílt végű, ölyű szóalakja bújik meg a névben. Az Enodbili (Ünődbéli) név pedig a szarvastehén értelmű ünő szót rejti magában. A szarvasünő hátára telepedő (párosulni akaró) ragadozó madár vagy mesés griffmadár gyakori ábrázolás volt a szkítáknál és a többi pusztai népnél is.”[9] Ennek erősítéséül azzal érvel, hogy Werbőczy István címerében szintén egy szarvas hátára kapaszkodó griff látható, és hasonlóképpen griff-formájú madár van a nagyszentmiklósi kincs néhány darabján is. Mivel Székely István világkrónikájában (XVI. sz.) az „austuris” szót sólyomnak fordította, számára világos, hogy a madár eredeti elnevezését addigra elfelejtették. Megemlíti még, hogy egyedül Kézai Simon szól a madár magyar „turul” nevéről. Összefoglalása: „Véleményem szerint a török eredetű turul név a griffmadár megnevezése volt a régi magyaroknál.”[10][11]

FORRÁS WIKIPÉDIA